2010. március 17., szerda

A sokk, amikor összeomlik a vérkeringés

Ezen poszt erejéig áttekintjük mi a sokk, mikor következik be, milyen fajtái vannak, hogyan próbálja kompenzálni a szervezetünk és végül mit tehetünk ellene. Egyszóval: mindent a sokkról.

A sokkot, sokkos állapotot sokan sokféleképpen képzelik el, értelmezik. Jelen esetben az orvosi értelemben vett sokkal foglalkozunk, vagyis az életfontosságú szervek vérellátásának heveny (azonnali) elégtelenségével. Mindnyájunknak könnyű belátni, hogy ha vérellátási zavarok lépnek fel szervezetünkben az könnyen végzetes következményekkel járhat. Hétköznapi életünkből is tudhatjuk, hogy pl. egy-egy végtag zsibbadás, vagy hirtelen helyzetváltoztatás (szédülés) komoly következményekkel járhat. Végtagjainkat hosszabb-rövidebb ideig nem tudjuk megfelelő módon mozgatni, esetleg érzéskiesések léphetnek fel, a vérnyomás ingadozás következtében kialakult szédülés pedig komoly balesetek forrása lehet.

A legtöbb életfontosságú szervünk, kiváltképp az agyunk rendkívül érzékeny az oxigénhiányra. Vér nélkül nem képes az oxigén elérni a sejteket, oxigén nélkül pedig CO2 és egyéb kóros anyagcseretermékek halmozódnak fel a sejtekben, míg végül elpusztulnak a szövetek.

A sokk leggyakoribb oka a perctérfogat (a pulzusszám és a pulzustérfogat szorzata, átlagosan 5l/perc) elégtelensége, aminek kiváltó oka lehet akut szívelégtelenség (cardiogen shock) vagy elégtelen vénás visszaáramlás. A sokk lényege, hogy pl. az agynak nem jut elég vér valamilyen okból kifolyólag (lásd: A sokk formái), így működése nem lesz kielégítő, míg végül teljes mértékben leáll a szerv működése.

Szervezetünknek természetesen egy sor különféle válasza létezik a sokk ellensúlyozására (kompenzálására). Ahhoz, hogy agyunkba minél több vért juttasson, szervezetünk először a perifériákról, majd egyes szerveitől vonja el a vért, így pl. a veséktől, melyek esetén kifejezettebb a sokk következményeként fellépő szervi károsodás. A vérellátás akadozása, leállása miatt veséink nem képesek a vizelet kiválasztására, aminek következtében a vért nem tisztul meg a káros anyagcsere- és egyéb mérgező anyagoktól, így ezek felhalmozódnak szervezetünkben, tovább súlyosbítva a sokkos beteg állapotát.

A sokk kezdeti tünete a hirtelen vérnyomás esés, ezt kompenzálandó, a pulzusszám növekedni kezd, így igaz kevesebb vár van az érpályákban, de a gyorsabb keringtetés kis mértékben kompenzáló hatású. A sokk további típusos tünetei: verejtékezés, hányinger, lihegés, szapora szívverés, sápadt (vazodilatációs, vagy is értágulat okozta sokk), hűvös, nyirkos bőr, csökkent vizeletelválasztás, erős szomjúság a beteget ájulás is környékezheti. Ha az agy vérellátása elégtelenné válik, a sokkos állapotba került személy aluszékony és zavart lesz, néha elveszti az eszméletét, kómába kerül. Ha környezetünkben valaki sokkot kap, azonnal mentőt kell hívni!

Ezen tünetek legtöbbje a kezdődő sokkal szemben mozgósított szervezeti ún. ellenregulációs folyamatok kifejeződése. A folyamatban vérnyomást emelő gyors és térfogathiányt csökkentő lassabb ellenregulációs folyamatok egészítik ki egymást.

A kezdeti vérnyomás-kompenzációs folyamatok beindulása a szimpatikus tónusfokozódás következménye. Az artériás vazokonstrikció, vagyis az artériák összehúzódásának következtében először a bőr válik sápadttá, mivel először innen vonja el a vért a szervezet, majd következnek a hasüreg-, vese érpályáinak kiürítése. A vért főképp az agy és a szív koszorús erei kapják, ez a keringéscentralizáció.

A térfogat-kompenzáció egyik lényeges része a szövetközti folyadék érpályákba való juttatása. A keringő vér alacsony mennyisége és a vérnyomásesés továbbá mozgósítja - többek között - szervezetünk legerősebb érszűkítő anyagának képződését az angiotenzin II-ét a renin-angiotenzin-(aldoszteron) mechanizmus útján. Erről bővebben itt vagy itt (angol) olvashatsz! Ennek hatására többek között szomjúság lép fel. Szervezetünkben ezen kívül még az alacsony pitvari nyomás ADH-elválasztást vált ki, valamint a vesékben termelődő erythropoetin révén az elveszett vörösvérsejtek pótlása is megkezdődik. A kiesett plazmafehérjék pedig a máj fokozott működése révén pótlódnak.

A sokk-index kiszámítása - vagy becslése - bárki számára elsajátítható, különösen, ha van a háznál vérnyomásmérő készülék, amely a pulzusszámot is kiírja. A pulzusszámot elosztjuk a vérnyomás első, nagyobbik értékével, és ha a kapott eredmény nagyobb 1-nél, a shock kialakulásának lehetősége igen nagy. Vérnyomásmérő hiányában a Tüneteknél leírt külső kép alapján gyanakodhatunk arra, hogy a beteg vagy a sérült esetleg a shock korai fázisában van.

A sokk lefolyását a következő stádiumok szerint osztályozzuk:

  • non-progresszív: a szervezet reflex folyamati lépnek működésbe, a kritikus fontosságú szervek vérellátása megoldott, a folyamat még visszafordítható szöveti károsodás nélkül.

  • progresszív: szöveti destrukció figyelhető meg, a fontos szervek ellátása is zavart szenved, ha vissza is fordítható, már csak maradandó károsodással.

  • irreverzibilis: a beteg kritikus állapotba kerül, rövid idő alatt bekövetkezik a halál; a szeptikus és kardiogén sokkot elszenvedettek 75%-a eljut ebbe a stádiumba.

A sokk formái

Szigorúbb értelemben sokkról akkor beszélünk, amikor a szervezet már képtelen arra, hogy külső segítség nélkül (pl. infúzió, vérátömlesztés), csupán a saját homeosztatikus kompenzációs folyamatai révén a sokkos állapotból kikerüljön. Ekkor olyan folyamatok egymásutánja következnek be, melyek felerősítik a sokkos tüneteket, amíg azok már terápiásan sem befolyásolhatók, így irreverzibilissé (visszafordíthatatlanná) válik, ami a beteg halálához vezet.


  • hypovolémiás sokk: vérzés, plazmavesztés (például hányás) és folyadékvesztés (izzadás, csökkent bevitel) esetén

  • kardiogén sokk: károsodott szívfunkciók miatt kialakuló szisztémás pangás okozza

  • neurogén sokk: gerincvelői érzéstelenítés esetén szisztémás vazokonstrikció jön létre

  • szeptikus-toxikus sokk: bakteriális fertőzések során felszabaduló toxinok miatt

  • anafilaxiás sokk: I. típusú immunreakció miatt

  • endokrin sokk: hypo- és hyperglikémia, hyperthyroidosis

  • traumás sokk: nagyrészt szívinfarktus okozza

Mit tehetünk sokk esetén?

Ahogy azt említettem sokk esetén azonnal hívni kell a mentőket. Ezután a sokk milyenségétől függően kell elsősegélyben részesíteni a beteget. Súlyos vérzés, leginkább artériás vérzés esetén a legfontosabb, életmentő beavatkozás a vérzés csillapítása, elállítása. Ez nem mindig egyszerű feladat, azonban ütőeres vérzés esetén a következőképpen járjunk el:

  1. Helyezzük a sérült végtagot a szív síkja fölé, helyezzük a beteget nyugalomba (ültessük vagy fektessük le).

  2. Ezt követően a megfelelő artériás nyomáspont elnyomásával szűkítsük az ér keresztmetszetét, ezáltal a vérzés intenzitását. Artériás nyomáspont olyan helyeken használható, ahol az ér felszínesen fut és közvetlenül kemény alapra, csonthoz nyomható. Testünkön számos artériás nyomópont ismert, ezekről korábban ITT írtam.

  3. Ezután helyezzük fel az ún. nyomókötést. Henger alakúra feltekert mullpólyát vagy gombóc alakúra összegyúrt gézt nyomjunk az artériára (vérzés helyére) majd ezt steril mull-lappal fedjük, ezután mullpólyával helyenként megtekerve (a kötés erősségét elősegítendő), körbetekerjük a gézhengerünket. Így erős nyomás alá helyezve a sérült artériát. Az átázott kötszert sosem szedjük le, hanem mindig újabb réteget helyezünk fel. A beavatkozás hatékonysága érdekében a fertőtlenítés akár mellőzhető is. Szorítókötést mindig a sérülés és a szív közé kössük a végtagon. A mentők értesítése után ez fennhagyható, azonban, ha huzamosabb időre szükséges felhelyeznünk a kötést és rendelkezésünkre áll egy vérnyomásmérő mandzsetta, használjuk azt. Ekkor pumpáljuk fel a beteg vérnyomásának szisztolés értékénél max. 20-25 Hgmm-nél többre (120/80 esetén a 120-as érték), majd 30 percenként engedjük le és hagyjuk átáramolni a vért a szövetelhalás elkerülése végett. 10 percenként ellenőrizzük a végtag vérellátás, oly módon, hogy nyomjuk meg a sérült körmét, ha a nyomás után fehér marad azonal engedjük fel a nyomókötést! Ha mandzsetta nem elérhető használjunk pl. letépett ruhadarabot, de ez esetben is ügyeljünk, hogy ne maradjon maradandó szövetkárosodás!




http://www.bicske.mentoallomas.hu/uploads/images/elsosegely/directpressure.JPG http://www.bicske.mentoallomas.hu/uploads/images/elsosegely/pressurebandage.JPG
Nyomókötés készítése | forrás: www.bicske.mentoallomas.hu

Amit ne tegyünk artériás vérzés ellátásakor:

  • Mindig ügyeljünk saját testi épségünkre, használjunk gumikesztyűt!

  • Soha ne lógassuk a sérült testrészt, mert ez fokozza a vérzést!

  • Vízzel lehetőleg ne érintkezzen a sebzés, mert a víz csökkenti a véralvadás sebességét.

  • Végtagelszorítást csak is végső megoldásként alkalmazzunk, csak is akkor, ha minden más kísérlet kudarcot vallott a vérzéscsillapításra. Ebben az esetben is a mandzsettás megoldás a választandó, megfelelő körültekintéssel!

  • Az átvérzett kötést soha ne cseréljük le, mindig arra helyezzünk újabb kötést!

  • Folyamatosan kommunikáljunk a sérülttel, nyugtassuk meg, figyeljük a sokk jeleit!

http://www.healthcentral.com/common/images/1/17231_6302_5.jpg

Sokkos beteg alapellátása

Sokkot persze nem csak valamiféle traumás sérülés (erős vérzés) okozhat, így mindig fontos a korai felismerés- és segélykérés. Általában elmondható, hogy a beteg megnyugtatása, majd nyugalomba helyezése; vízszintes fejjel, felpolcolt alsó végtagokkal fektetés (sokkfektetés), életjeleninek folyamatos ellenőrzése, a beteg betakarása mindig alapját kell képeznie elsősegélyünknek. Soha ne engedjük a betegnek, hogy felüljön, felálljon esetleg sétáljon. Mindig várjuk meg a mentők kiérkezését.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése