Egy-egy rossz mozdulat és ujjainkat vagy akár egész végtagjainkat veszthetjük el másodpercek alatt. Az ilyen jellegű sérülések komoly, életveszélyes állapotokat idézhetnek elő, percek alatt nagy mennyiségű vért veszthet a sérült. Egyes esetekben amputálódott ujjunkat, végtagunkat még megmenthetjük, de hogyan is tegyük mindezt?

Az amputációt jelen esetben, mint valamilyen trauma okozta végtagcsonkolódást értelmezzük. Ezek a sérülések ritkábban okozzák a teljes végtag elvesztését, gyakrabban ujjak, vagy végtagjaink "csak" egy részét érintik. Mégis évente nagy számú amputációs sérülés van Magyarországon. Nézzük, mit jelent ez számokban.

Az amputációhoz vezető okok között az érbetegség mintegy 80 százalékot tesz ki, második helyen a balesetek állnak 17 százalékkal, míg daganat, gyulladás vagy más természetű kórok 3 százalékban tehetők felelőssé valamelyik végtag elvesztéséért. Az amputációk felét az ujjak eltávolítása teszi ki, ez körülbelül 3 ezer esetet jelent évente. Az operációk másik fele leggyakrabban az alsó végtagot érinti, a felső végtag levágására vagy csonkolására az eseteknek mindössze két százalékában van szükség. Az alsó végtagi operációk között a combamputáció az eseteknek mintegy kétharmadát, a térd alatti a műtétek egyharmadát adja. A csípőnél történő beavatkozás, tehát az egész láb eltávolítása évente körülbelül harminc esetben fordul elő (Dr. Till Attila nyomán, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Amputációs Sebészeti osztályának vezetője).

Egy szintén sokat mondó statisztikai adat, hogy míg Európában és Észak-Amerikában 100.000 lakosra alig 30 amputáció jut évente, addig hazánkban ez a szám több, mint a duplája (65). Az amputált betegek több mint 70 %-a férfi. Alsóvégtag amputációk indikációja tehát a gyakoriság sorrendjében: érbetegség, trauma, tumor, fertőzés, végtag fejlődési rendellenességek.

A cukorbetegség, érszűkület és az ehhez társuló dohányzás és alkoholfogyasztás rendkívül megnöveli a kockázatát egy esetleges végtagelhalásnak, melyet csak amputációval lehet "kezelni". A sebelhanyagolás sajnos szintén sok esetben vezet végtag amputációhoz.

Trauma okozta végtagcsonkolódás ellátása

Vérzéscsillapítás, a sérült ellátása

A sérülések természetéből adódóan lágyrész sérüléssel, csonttöréssel és sokkos állapottal kell számolnunk. Mindenek előtt gondoskodnunk kell a vérzéscsillapításról, annak megszüntetéséről. A csonk vérzéscsillapítása nyomókötéssel és a csonk magasba-, a szív síkjánál magasabbra emelésév

el történjen. Meg kell különböztetnünk részleges- és teljes amputációt. Részleges amputáció esetén az ellátás nehezebb, hiszen a fent maradt végtagrész akadályozza a kötözést. A nyomókötés kúp alakban helyezzük fel, ügyeljünk, hogy se túl laza, se túl szoros ne legyen! A sérült leültetése, megnyugtatása az állapotának realizálása fontos teendő. Természetesen amint lehetőségünk nyílik rá, értesítsük a mentőket és mondjuk el a sérülés fajtáját, ha van, hogy végtagcsonkolódás történt, majd folytassuk, vagy kezdjük el a sérült ellátását.

Szintén fontos megemlíteni, hogy vérzéscsillapításra az adott területet ellátó artéria "elnyomása" használatos, végtagot csak abban az esetben szorítsunk el, ha a hatásos vérzéscsillapításra minden egyéb mód kudarcot vallott. Ekkor, ha rendelkezésünkre áll, vérnyomásmérő mandzsettát helyezzünk a végtagra, majd a systoles értéknél kb. 20-25 Hgmm-rel nagyobb értékre pumpáljuk fel.

Ügyeljünk rá, hogy a sebet ne tisztítsuk ki, értem ez alatt, hogy az esetleges idegentesteket, mint pl. üvegszilánk, kavics stb. hagyjuk a sebben, azok eltávolítása időigényes, erősítheti a vérzést, vagy akár másodlagos sérülést is előidézhet.

Amputátum ellátása és szállítása

A vérzéscsillapítás után szükséges az amputátum ellátása. A sérülés milyenségétől függően, és a sérülés óta eltelt időtől függően az amputátum replantálható, azaz "visszavarrható", így részben vagy egészben újra képes lesz a funkcióját ellátni. Éppen ezért rendkívül fontos a szakszerű amputátum ellátás és szállítás.

Steril kötéssel fedjük be, majd helyezzük zacskóba, az átázás elkerülése végett akár alufóliát is tehetünk rá. Víz nem érheti, hiszen ekkor könnyen felázhat, ami növeli a szövetelhalás gyorsaságát.

Az amputátumot tartalmazó zacskót egy másik zacskóba helyezzük, amibe jeges vizet teszünk (jég:víz = 1:1), ez kb. 4°C-os legyen, ami az ún. hideg ischaemiás állapotot idézi elő, ekkor a szövetek élettartama megnő, így az eredményes visszahelyezésé is. Téves és hibás az amputátum fagyasztása, TILOS tehát! Továbbá kerülendő a csonk jégbe tétele, hideg vizes lemosása.

Benzinkutakon általában kapni jeget, így esetleges alternatívát jelenthet. A hó szintén megfelel erre a célra. Amputációval járó sérülések sebészeti ellátása képekben: itt.

Ezen poszt erejéig áttekintjük mi a sokk, mikor következik be, milyen fajtái vannak, hogyan próbálja kompenzálni a szervezetünk és végül mit tehetünk ellene. Egyszóval: mindent a sokkról.

A sokkot, sokkos állapotot sokan sokféleképpen képzelik el, értelmezik. Jelen esetben az orvosi értelemben vett sokkal foglalkozunk, vagyis az életfontosságú szervek vérellátásának heveny (azonnali) elégtelenségével. Mindnyájunknak könnyű belátni, hogy ha vérellátási zavarok lépnek fel szervezetünkben az könnyen végzetes következményekkel járhat. Hétköznapi életünkből is tudhatjuk, hogy pl. egy-egy végtag zsibbadás, vagy hirtelen helyzetváltoztatás (szédülés) komoly következményekkel járhat. Végtagjainkat hosszabb-rövidebb ideig nem tudjuk megfelelő módon mozgatni, esetleg érzéskiesések léphetnek fel, a vérnyomás ingadozás következtében kialakult szédülés pedig komoly balesetek forrása lehet.

A legtöbb életfontosságú szervünk, kiváltképp az agyunk rendkívül érzékeny az oxigénhiányra. Vér nélkül nem képes az oxigén elérni a sejteket, oxigén nélkül pedig CO2 és egyéb kóros anyagcseretermékek halmozódnak fel a sejtekben, míg végül elpusztulnak a szövetek.

A sokk leggyakoribb oka a perctérfogat (a pulzusszám és a pulzustérfogat szorzata, átlagosan 5l/perc) elégtelensége, aminek kiváltó oka lehet akut szívelégtelenség (cardiogen shock) vagy elégtelen vénás visszaáramlás. A sokk lényege, hogy pl. az agynak nem jut elég vér valamilyen okból kifolyólag (lásd: A sokk formái), így működése nem lesz kielégítő, míg végül teljes mértékben leáll a szerv működése.

Szervezetünknek természetesen egy sor különféle válasza létezik a sokk ellensúlyozására (kompenzálására). Ahhoz, hogy agyunkba minél több vért juttasson, szervezetünk először a perifériákról, majd egyes szerveitől vonja el a vért, így pl. a veséktől, melyek esetén kifejezettebb a sokk következményeként fellépő szervi károsodás. A vérellátás akadozása, leállása miatt veséink nem képesek a vizelet kiválasztására, aminek következtében a vért nem tisztul meg a káros anyagcsere- és egyéb mérgező anyagoktól, így ezek felhalmozódnak szervezetünkben, tovább súlyosbítva a sokkos beteg állapotát.

A sokk kezdeti tünete a hirtelen vérnyomás esés, ezt kompenzálandó, a pulzusszám növekedni kezd, így igaz kevesebb vár van az érpályákban, de a gyorsabb keringtetés kis mértékben kompenzáló hatású. A sokk további típusos tünetei: verejtékezés, hányinger, lihegés, szapora szívverés, sápadt (vazodilatációs, vagy is értágulat okozta sokk), hűvös, nyirkos bőr, csökkent vizeletelválasztás, erős szomjúság a beteget ájulás is környékezheti. Ha az agy vérellátása elégtelenné válik, a sokkos állapotba került személy aluszékony és zavart lesz, néha elveszti az eszméletét, kómába kerül. Ha környezetünkben valaki sokkot kap, azonnal mentőt kell hívni!

Ezen tünetek legtöbbje a kezdődő sokkal szemben mozgósított szervezeti ún. ellenregulációs folyamatok kifejeződése. A folyamatban vérnyomást emelő gyors és térfogathiányt csökkentő lassabb ellenregulációs folyamatok egészítik ki egymást.

A kezdeti vérnyomás-kompenzációs folyamatok beindulása a szimpatikus tónusfokozódás következménye. Az artériás vazokonstrikció, vagyis az artériák összehúzódásának következtében először a bőr válik sápadttá, mivel először innen vonja el a vért a szervezet, majd következnek a hasüreg-, vese érpályáinak kiürítése. A vért főképp az agy és a szív koszorús erei kapják, ez a keringéscentralizáció.

A térfogat-kompenzáció egyik lényeges része a szövetközti folyadék érpályákba való juttatása. A keringő vér alacsony mennyisége és a vérnyomásesés továbbá mozgósítja - többek között - szervezetünk legerősebb érszűkítő anyagának képződését az angiotenzin II-ét a renin-angiotenzin-(aldoszteron) mechanizmus útján. Erről bővebben itt vagy itt (angol) olvashatsz! Ennek hatására többek között szomjúság lép fel. Szervezetünkben ezen kívül még az alacsony pitvari nyomás ADH-elválasztást vált ki, valamint a vesékben termelődő erythropoetin révén az elveszett vörösvérsejtek pótlása is megkezdődik. A kiesett plazmafehérjék pedig a máj fokozott működése révén pótlódnak.

A sokk-index kiszámítása - vagy becslése - bárki számára elsajátítható, különösen, ha van a háznál vérnyomásmérő készülék, amely a pulzusszámot is kiírja. A pulzusszámot elosztjuk a vérnyomás első, nagyobbik értékével, és ha a kapott eredmény nagyobb 1-nél, a shock kialakulásának lehetősége igen nagy. Vérnyomásmérő hiányában a Tüneteknél leírt külső kép alapján gyanakodhatunk arra, hogy a beteg vagy a sérült esetleg a shock korai fázisában van.

A sokk lefolyását a következő stádiumok szerint osztályozzuk:

• non-progresszív: a szervezet reflex folyamati lépnek működésbe, a kritikus fontosságú szervek vérellátása megoldott, a folyamat még visszafordítható szöveti károsodás nélkül.


• progresszív: szöveti destrukció figyelhető meg, a fontos szervek ellátása is zavart szenved, ha vissza is fordítható, már csak maradandó károsodással.


• irreverzibilis: a beteg kritikus állapotba kerül, rövid idő alatt bekövetkezik a halál; a szeptikus és kardiogén sokkot elszenvedettek 75%-a eljut ebbe a stádiumba.

A sokk formái

Szigorúbb értelemben sokkról akkor beszélünk, amikor a szervezet már képtelen arra, hogy külső segítség nélkül (pl. infúzió, vérátömlesztés), csupán a saját homeosztatikus kompenzációs folyamatai révén a sokkos állapotból kikerüljön. Ekkor olyan folyamatok egymásutánja következnek be, melyek felerősítik a sokkos tüneteket, amíg azok már terápiásan sem befolyásolhatók, így irreverzibilissé (visszafordíthatatlanná) válik, ami a beteg halálához vezet.

• hypovolémiás sokk: vérzés, plazmavesztés (például hányás) és folyadékvesztés (izzadás, csökkent bevitel) esetén


• kardiogén sokk: károsodott szívfunkciók miatt kialakuló szisztémás pangás okozza


• neurogén sokk: gerincvelői érzéstelenítés esetén szisztémás vazokonstrikció jön létre


• szeptikus-toxikus sokk: bakteriális fertőzések során felszabaduló toxinok miatt


• anafilaxiás sokk: I. típusú immunreakció miatt


• endokrin sokk: hypo- és hyperglikémia, hyperthyroidosis


• traumás sokk: nagyrészt szívinfarktus okozza

Mit tehetünk sokk esetén?

Ahogy azt említettem sokk esetén azonnal hívni kell a mentőket. Ezután a sokk milyenségétől függően kell elsősegélyben részesíteni a beteget. Súlyos vérzés, leginkább artériás vérzés esetén a legfontosabb, életmentő beavatkozás a vérzés csillapítása, elállítása. Ez nem mindig egyszerű feladat, azonban ütőeres vérzés esetén a következőképpen járjunk el:

1. Helyezzük a sérült végtagot a szív síkja fölé, helyezzük a beteget nyugalomba (ültessük vagy fektessük le).


2. Ezt követően a megfelelő artériás nyomáspont elnyomásával szűkítsük az ér keresztmetszetét, ezáltal a vérzés intenzitását. Artériás nyomáspont olyan helyeken használható, ahol az ér felszínesen fut és közvetlenül kemény alapra, csonthoz nyomható. Testünkön számos artériás nyomópont ismert, ezekről korábban ITT írtam.


3. Ezután helyezzük fel az ún. nyomókötést. Henger alakúra feltekert mullpólyát vagy gombóc alakúra összegyúrt gézt nyomjunk az artériára (vérzés helyére) majd ezt steril mull-lappal fedjük, ezután mullpólyával helyenként megtekerve (a kötés erősségét elősegítendő), körbetekerjük a gézhengerünket. Így erős nyomás alá helyezve a sérült artériát. Az átázott kötszert sosem szedjük le, hanem mindig újabb réteget helyezünk fel. A beavatkozás hatékonysága érdekében a fertőtlenítés akár mellőzhető is. Szorítókötést mindig a sérülés és a szív közé kössük a végtagon. A mentők értesítése után ez fennhagyható, azonban, ha huzamosabb időre szükséges felhelyeznünk a kötést és rendelkezésünkre áll egy vérnyomásmérő mandzsetta, használjuk azt. Ekkor pumpáljuk fel a beteg vérnyomásának szisztolés értékénél max. 20-25 Hgmm-nél többre (120/80 esetén a 120-as érték), majd 30 percenként engedjük le és hagyjuk átáramolni a vért a szövetelhalás elkerülése végett. 10 percenként ellenőrizzük a végtag vérellátás, oly módon, hogy nyomjuk meg a sérült körmét, ha a nyomás után fehér marad azonal engedjük fel a nyomókötést! Ha mandzsetta nem elérhető használjunk pl. letépett ruhadarabot, de ez esetben is ügyeljünk, hogy ne maradjon maradandó szövetkárosodás!

Amit ne tegyünk artériás vérzés ellátásakor:

• Mindig ügyeljünk saját testi épségünkre, használjunk gumikesztyűt!


• Soha ne lógassuk a sérült testrészt, mert ez fokozza a vérzést!


• Vízzel lehetőleg ne érintkezzen a sebzés, mert a víz csökkenti a véralvadás sebességét.


• Végtagelszorítást csak is végső megoldásként alkalmazzunk, csak is akkor, ha minden más kísérlet kudarcot vallott a vérzéscsillapításra. Ebben az esetben is a mandzsettás megoldás a választandó, megfelelő körültekintéssel!


• Az átvérzett kötést soha ne cseréljük le, mindig arra helyezzünk újabb kötést!


• Folyamatosan kommunikáljunk a sérülttel, nyugtassuk meg, figyeljük a sokk jeleit!

Sokkos beteg alapellátása

Sokkot persze nem csak valamiféle traumás sérülés (erős vérzés) okozhat, így mindig fontos a korai felismerés- és segélykérés. Általában elmondható, hogy a beteg megnyugtatása, majd nyugalomba helyezése; vízszintes fejjel, felpolcolt alsó végtagokkal fektetés (sokkfektetés), életjeleninek folyamatos ellenőrzése, a beteg betakarása mindig alapját kell képeznie elsősegélyünknek. Soha ne engedjük a betegnek, hogy felüljön, felálljon esetleg sétáljon. Mindig várjuk meg a mentők kiérkezését.

A kiszáradás (exsiccosis vagy dehidratáció) tulajdonképpen nagy mennyiségű folyadék- és elektrolitvesztés, valamint elégtelen folyadékbevitel következtében alakul ki. Ebből következik, hogy a dehidratáció súlyossága a folyadék (továbbiakban: víz) és a különféle oldott sók szervezetbeli mennyiségétől függ, így kezelése, gyógyítása ezek pótlása révén valósul meg. Tekintsük át mik a tünetei és mit tehetünk, ha már baj van.

Az exsiccosist három részre osztjuk, attól függően, hogy a víztartalom csökkenés következtében az ásványi anyag egyensúly elmozdul-e, ha igen milyen "irányba". Ez alapján beszélhetünk izotóniás- (ekkor a víz- és az elektrolitok hiánya egyenlő mértékű), hipotóniás- (ekkor a szervezet víztartalmánál jóval nagyobb az ásványi anygok hiánya), végül hipertóniás dehidratációról (ebben az esetben a víz hiánya nagyobb mértékű, mint az elektrolitok hiánya) beszélhetünk.

A dehidratáció típusai tehát:

1. Izotóniás dehidratáció: a víz- és az elektrolitok hiánya egyenlő mértékű, amely legtöbbször a különféle hasmenéses-hányásos megbetegedések esetén alakul ki. A hasnyálmirigy gyulladás, hashártyagyulladás, nagy kiterjedésű égési sérülések és a magas lázzal járó betegségek szintén kiválthatják az izotóniás dehidratációt. Mérsékelt dehidratációnak tekinthető csecsemők esetében a kb. 5%-os, nagyobb gyermekeknél a kb. 3%-os, ugyanakkor súlyos dehidratáció áll fenn, ha a súlyvesztés meghaladja csecsemőknél a 10%-os, gyermekeknél a 6%-os testsúlyvesztést.


2. Hipotóniás dehidratáció esetén az imént említett betegségek, kóros állapotok, kiegészítve a nem megfelelő ásványi anyag bevitellel állnak a háttérben. A fokozott kapillárispermeabilitás, vagyis annak fokozott átjárhatósága is előidézhet dehidratációt, ekkor valamiféle toxikus-allergiás folyamat áll(hat) a háttérben.


3. Hipertóniás dehidratáció: okai a kevés folyadékbevitel, ami erőteljes verejtékezéssel (mondhatni elektrolitvesztés) jár együtt. Meleg, nyári napokon ez a kettős hamar teljesül. Cukorbetegség esetén szintén előállhat különféle anyagcserezavarok következtében a hipertóniás dehidratáció.

A kiszáradás tünetei

A dehidratáció tünetei egyértelműek. Jellemző rá a fáradság, szédülés. A szomjazás, szomjúságérzet, valamint a didergés. A nem megfelelő mennyiségű ionok és víz agyműködési zavarokhoz, vérnyomáseséshez, különféle szívritmuszavarokhoz (pl. Kálium-háztartási zavarok esetén), végül tahikardiához (magas szívfrekvencia) vezetnek. A bőr sápadttá, hűvössé válik, jellemző továbbá a rossz vénatelítődés és a kiszáradt nyálkahártyák. Vészes állapotban eszméletvesztés is bekövetkezhet, sokktünetekkel.

Kisgyermekek és csecsemők esetén a tünetek kiegészülhetnek még a következőkkel: besüppedt kutacs, beesett szemgolyók, görcsroham, valamint látás- és eszméletzavar.

A korkülönbségekkel a szervezet relatíve víztartalma is változó. Gyermekek, újszülöttek esetén szervezetük 70-80%-a víz, felnőtteknél ez: 55-60%, míg idősek esetén ennél is kevesebb. Így nem meglepő, ha az idősek hamarabb képesek kiszáradni, ugyan akkor az újszülöttek és kisgyermekek esetén is nagy a kiszáradás kockázata a gyorsabb anyagcseréjük következtében. A napi ajánlott folyadékbevitel betartása mindenképpen ajánlott.

De mennyi is az ajánlott napi folyadékbevitel? - tehetjük fel a kérdést. Abban nagyjából egyetértenek a szakemberek, hogy ez valahol 2.2 és 3 liter folyadék között van. Hangsúlyozom folyadékbevitelről van szó, ami nem zárja ki, hogy ételeinkkel is viszünk be több-kevesebb folyadékot. Természetesen ez egy "átlag ember" napi szükséglete. Meleg napokon, munka mellett ettől több is lehet a napi szükséges folyadékbevitel.

A bőr turgora csökken

A dehidratáció kezelése

Kezelése annak súlyosságától függ. Mint mindig, ebben az esetben is fontosabb a megelőzés. Kezdeti állapotban a folyamatos, egyenletes, nem erőltetett folyadékpótlás hatásos és elégséges lehet. Súlyos esetben azonnal értesítsük a mentőket, eszméletlen, kontaktusképtelen beteggel ne nyelessünk le folyadékot, mivel az fulladást okozhat. Eszméletlenség esetén a stabil oldalfektetés a javallt, súlyos esetben a sokkfektetés. Légzésleállás esetén pedig kezdjük meg az újraélesztést.

A kiszáradás akár halálos állapot is lehet, abban gyermek és felnőtt egyaránt meghalhat. Fontos tehát az odafigyelés, a megelőzés, baj esetén pedig a mihamarabbi felismerés és segélykérés. A higiénés rendszabályok betartása közösségekben, a fertőzött területekre való utazásokkor a védőoltások alkalmazása megelőzheti a bajt.

Biciklizés közben egy jó alternatíva (alábbi kép) a folyamatos folyadékutánpótlás biztosítására.

Ajánlott linkek: A dehidratáció hatása a teljesítményre; Dehydration and You (*interaktív ábra szerveink és a víz kapcsolatáról); Dehydration Pictures Slideshow: Causes, Symptoms and Tips to Stay Hydrated*